ültem a móriczon a szent imre szobor előtt, éreztem, hogy nyirkos a hátam, melegem volt, fáradt is voltam, franciáról jöttem, ő otthonról tekert, odalépett elém és köszönt, én meg belenéztem a barna szemeibe, láttam, ahogy a nagy fülei tartották a sapkát a fején és aztán a nyár nagy része közösen telt, a harmadik randin csókolóztunk először, az ágyában feküdtünk, félénken befúrta a nyakamba az arcát és onnan felcsókolta a bőrömre az utat a számig, aztán folyamatosan bővült ez a térkép, a testem minden pontjára el tudtál volna jutni, a legnépszerűbb útvonal a fülcimpámtól vezetett a fenekemig, rengetegszer felejtette bennem a szerelmét, aztán belekeveredtünk egy ilyen idióta játékba, éppen annyit adtunk magunkból a másiknak, hogy elég legyen még egy találkozóig, én nem mertem megnyílni, ő pedig nem akart, én féltem, hogy fel fogja kelteni az érdeklődésemet, ő pedig félt, hogy el fogja veszíteni, úgyhogy minden találkozás olyan volt, mintha az első és az utolsó lett volna egyszerre, azóta sem tudok mit csinálni a sok szerelmes mondattal, azzal, hogy szól, ne menjek ki, cigarettázzak a szobában, mert addig is lát, arra is nehéz gondolnom, amikor kócosra fújta a kopaszi gát szele a hajamat és azt mondta, hogy ez olyan szép volt, hogy szerelmes is lett, és legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy kussolj, mert megöllek, de helyette felültem a biciklijére, elvittem a kedvenc fagyizómba, őszinték voltunk egy bakáts téri padon, ő megmutatta a filmet, amiben az apja szerepelt, én pedig csomagoltam neki reggelit a munkába, aztán másfél hétig nem tudtunk egymásról, majd ordítva élveztünk el a következő este, megbeszéltük, hogy legközelebb mit csinálunk majd, mintha nem tudtuk volna előre, hogy most megint nem fogunk tudni a másikról napokig, és én azt éreztem, hogy bolondot csináltam magamból, aztán meg azt, hogy mégsem eléggé, végül a dunánál lett vége, a budai oldalon ültünk a lezárt rakparton több korsó sörrel a hólyagunkban, én ránéztem, kimondtam a nevét, és elmondtam, hogy ez nekem így már nem jó, ő meg elmondta, hogy nem tud többet adni magából, én meg azt mondtam, hogy ez nekem így már nem jó, és akkor felszálltam az éjszakaira, ő felszállt a biciklijére és megnéztük, hogy melyikünk ér hamarabb a lakásomhoz, ahol lezuhanyoztunk közösen, majd utoljára elköszöntünk egymás testétől, ő azóta öt darab képen él a telefonom galériájában, egyikről sincs tudomása, ebből kettőn alszik, hármon pedig háttal áll, arccal a pesti éjszakának, látod, ő még a képekről sem néz rám, én pedig mindig az ő szemébe bámulok, amikor ülök azon a bakáts téri padon egyedül
azóta eltelt egy év, én pedig a bakáts téren lakom, a hálóm ablakából rálátok ugyanarra a padra, amelyiken ücsörögtünk és már egyáltalán nem jut eszembe a csíkos inged és a barna sortod, és már azt is egészen elfelejtettem, hogy egy göndör hajszálat találtam a fürdőszobádban két szerelmes éjszakánk között, ami az enyém nem lehetett, mert az én hajam nem göndör és ami a tiéd nem lehetett, mert kopasz vagy
ALT
ALT
ALT
ALT
